Irodalmi mikrolexikon

Ha ezen az oldalon akarsz keresni, írd ide a keresőszót:

Tartalom:

I. Fogalmak

II. Személyek

I. Fogalmak

aforizma

Tömören, gyakran csattanós vagy paradox formában megfogalmazott, általános érvényű gondolat, erkölcsi igazság, életbölcsesség.

 

analitikus dráma

A drámai cselekményt a színpadi beszéd során felidézett előzmények viszik tovább. A drámai helyzet a múltban már megtörtént, a cselekmény tulajdonképpen az előzmények elemzése (analízise).

 

anekdota

Rövid, csattanós, humoros történet. Leggyakrabban közismert személyeket jellemez, azok életrajzi epizódjait eleveníti fel a hitelesség igényével. Elnevezése szóbeli terjedésére utal: eredetileg írásban ki nem adható történeteket jelentett.

 

Biblia

Józsefet a testvérei a bibliai történetben eladják rabszolgának.

A Biblia szerint Jézus Nagypénteken halt kínhalált és Húsvétkor támadt fel.

 

fejlődésregény

A műben megtörtént események nem öncélúak, hanem a hős lelki fejlődését, jellemének alakulását szolgálják. A világ itt nem panoráma, mint a kalandregénynél, hanem háttér. A regény ettől kezdve az emberi lélek gazdagságának ábrázolását is feladatának tekintette, s előtérbe került a lélekrajz.

 

jeremiád

panaszos hangvételű vers

 

kalandregény

A hős sok és rendkívül változatos eseményen megy keresztül, az olvasót folytonos meglepetések, váratlan fordulatok érik. Ezek száma és sorrendje teljesen esetleges; jelentőségük többnyire csak abban áll, hogy megtörténnek. A hős keresztülmegy rajtuk, de lélekalakító, jellemet formáló hatásuk nincs: a főszereplő a regény végén ugyanolyan, mint a regény elején.

 

a kalandregény másik elnevezésekkel:

pikareszk regény

kópéregény

utaztató regény

 

kalligramma

képvers

 

karcolat

A rövid elbeszélés egyik fajtája, mely néhány odavetett vonással érdekes alakokat vagy epizódokat emel ki a valóságból. A műfaj szoros kapcsolatban állt az újságírással, a napilapok sajátos igényeivel.

 

az irodalom három műneme

epika, líra, dráma

 

naturalizmus

Irodalmi, képzőművészeti és színházi irányzat, amely az egészen valósághű, aprólékos részletekre kiterjedő ábrázolásra törekszik, és nem mellőzi azok bemutatását sem, amelyeket máskülönben szokványosnak, hétköznapinak vagy éppen riasztónak, taszítónak ítélnek.

 

poliszindeton

a kötőszók folyamatos használata, ismétlése

 

szatíra

Egyfajta nézőpont, ábrázolási módszer; minden műnemben, műfajban föllelhető. Éles gúnnyal fordul minden önmagát túlhaladott és így értelmetlenné váló törekvés, jelenség felé, s ezeket kíméletlenül leleplezi.

 

szinesztézia

A metaforával rokon költői kép, hangulati egyezésen alapuló névátvitel. Kétféleképpen jöhet létre: hasonlósági és érintkezési képzettársításból. A hasonlósági képzettársításban valamilyen fizikai vagy hangulati hasonlóság van az érintkezésen alapuló képzettársításban, így a szemlélet egységéből születik. „…egymásba csendül a szín és a hang s az illat”

 

szimbolizmus

A művészeti irányzatra jellemző a tapasztalati jelenségek mögött meg­sejtett, de hétköznapi nyelven kifejezhetetlen, kimond­hatatlan jelentéstartalmak (lelki folyamatok, belső élmé­nyek, hangulatok) érzékletes – többnyire látomásszerű – képsorral való kifejezése

 

Vulgáta

A Szent Jeromos által héberről latinra fordított teljes Biblia

Vissza a Tartalomjegyzékhez!

II. Személyek

 

Ady Endre

Magyar költő, újságíró (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.), a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei. Legismertebb múzsái Diósyné Brüll Adéll (Léda) és Boncza Berta (Csinszka) voltak. (Forrás: Wikipédia)

 

Arany László

Arany László (Nagyszalonta, 1844. március 24. – Budapest, 1898. augusztus 1.) magyar költő és népmesegyűjtő, Arany János fia. Legjelentősebb műve A délibábok hőse, melynek főszereplője Hűbele Balázs, akinek neve az állhatatlanság, megfontolatlanság szinonimája lett.

 

Arany János

Magyar költő, tanár, lapszerkesztő, a Kisfaludy Társaság igazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.). A magyar irodalom egyik legismertebb és egyben legjelentősebb alakja. A legnagyobb magyar balladaköltő. Fia, László szintén költő volt.

 

Babits Mihály

Magyar költő, író, irodalomtörténész, műfordító (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.), a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja. Felesége Tanner Ilona író, költő volt, aki írói névként Kazinczy Ferenc felesége, Török Sophie nevét vette fel.

 

 

Charles Baudelaire

Francia költő és művészeti esszéíró-kritikus (Párizs, 1821. április 9. – Párizs, 1867. augusztus 31.). A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a szecesszió előfutára. Verseskötete A romlás virágai.

 

 

Bródy Sándor

Magyar író, drámaíró és publicista (Eger, 1863. július 23. – Budapest, 1924. augusztus 12.). A Nyomor (novellák), a Hófehérke, Az ezüst kecske, A nap lovagja (regények) A dada, A tanítónő és A medikus (színművek) című művek szerzője.

 

 

Csáth Géza

Brenner József magyar író, orvos, pszichiáter, pszichoanalitikus, zenekritikus, zeneszerző. (Szabadka, 1887. február 13. – Kelebia, 1919. szeptember 11.) Kosztolányi Dezső unokatestvére és barátja volt volt, aki Csáth Géza néven novellistaként szerzett jelentős nevet magának. Csáth Géza Anyagyilkosság című novellájából A Wittman fiúk címmel készült film.

 

 

Anton Pavlovics Csehov:

Orosz író, drámaíró, orvos (Taganrog, 1860. január 29. – Badenweiler, 1904. július 15.), az úgynevezett „drámaiatlan” dráma megteremtője, a novella műfajának megújítója. A Sirály és a Cseresznyésket írója.

 

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij

Orosz író (Moszkva, 1821. november 11. – Szentpétervár, 1881. február 9.). A 19. századi orosz irodalom felemelkedésének kulcsfigurája, az ún. filozófiai-ideológiai regény műfajának megalkotója, a lélektani regény mestere. 1849-ben az ateista-szocialista Petrasevszkij-körben kifejtett tevékenysége és egy illegális nyomda létrehozásában való részvétele miatt halálra ítéltek, s csak a kivégző osztag előtt hirdették ki, hogy büntetését a cár szibériai száműzetésre és életfogytig tartó közkatonaságra változtatta. A félkegyelmű és a Bűn és bűnhődés írója. A Bűn és bűnhődés tragikus hőse Raszkolnyikov.

 

Gustave Flaubert

Francia író (Rouen , 1821 . december 12. – Croisset, 1880. május 8.), a romantikus, később a realista irányzat képviselője, a lélektani regény egyik legnagyobb mestere. Az Érzelmek iskolája és a Bovaryné szerzője.

 

 

Gárdonyi Géza

Magyar író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. Ziegler Géza néven született (Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.). A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Legismertebb műve az Egri csillagok című regény.

 

 

Nyikolaj Vasziljevics Gogol

Ukrán származású orosz író (Szorocsinci, 1809. április 1. – Moszkva, 1852. március 4.) . Az orosz irodalom klasszikusa, az orosz széppróza és drámairodalom egyik legnagyobb hatású alakja,  A köpönyeg és A revizor írója.

 

Gozsdu Elek

Magyar író, elbeszélő, drámaíró, ügyvéd, kirendelt főügyész (Ercsi, 1849 . november 28. – Temesvár , 1919 . május 26.), Az aranyhajú asszony (regény), a Köd (Regény) a Tantalus (novellák) és A félisten (színmű) című művek szerzője.

 

 

 

Henrik Ibsen

Norvég naturalista, realista drámaíró, színházi rendező, költő (Skien, 1828. március 20. – Kristiania, 1906. május 23.). Gyakran utalnak rá a „modern dráma” atyjaként és mint a modernizmus egyik színházi megalapozójaként. A vadkacsa és a Solness építőmester írója. A Babaszoba című drámáját Magyarországon Nóra címmel játsszák.

 

Ignotus Hugó

magyar költő, író és újságíró (szül. Veigelsberg Hugó, Pest, 1869. november 17.[3] – Budapest, 1949. augusztus 3.). A magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, a Nyugat első húsz évében a folyóirat főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője, eszperantista. Ignotus a modern magyar irodalom szervezője: hatalmas szerepe volt abban, hogy a Nyugat aranynemzedéke világszínvonalra emelte a magyar irodalmat. (Forrás: Wikipédia)

 

 

Jókai Mór

Magyar író (Komárom, 1825. február 18. – Budapest, Erzsébetváros, 1904. május 5.[9]) a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő. A magyar romantikus széppróza legnagyobb alakja. Felesége Laborfalvi Róza színésznő volt.

 

 

 

Kertész Imre

Magyar író (Budapest, 1929. november 9. – Budapest, 2016. március 31.) Nobel- és Kossuth-díjas magyar író, műfordító. Önéletrajzi ihletésű, a holokausztról és az önkényuralomról szóló műveiért 2002-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Fő műve a Sorstalanság, melynek folytatásai A kudarc és a Kaddis a meg nem született gyermekért című regények.

 

 

Komjáthy Jenő

Magyar költő (Szécsény, 1858. február 2. – Budapest, 1895. január 26.), a 19. század végén a magyar líra egyik megújítója. Költészetét egyfajta hídként is lehet értelmezni Vajda János és Ady Endre, a romantika és a szimbolizmus között. Fontosabb művei: Éloa-ciklus; A homályból (kötet).

 

 

Kosztolányi Dezső

Magyar író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.), a Nyugat első nemzedékének kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja. A szegény kisgyermek panaszai költője és a Pacsirta és az Édes Anna című regények írója. Novelláinak visszatérő hőse Esti Kornél. Unokatestvére és barátja volt volt Brenner József, aki Csáth Géza néven novellistaként szerzett jelentős nevet magának.

 

 

 

Kölcsey Ferenc

Kölcsey Ferenc (Sződemeter, 1790. augusztus 8. – Szatmárcseke, 1838. augusztus 24.) magyar költő, politikus és nyelvújító, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, a Kisfaludy Társaság alapító tagja, a nemzeti himnusz költője. (Forrás: Wikipédia)

 

 

Krúdy Gyula

Magyar író, hírlapíró (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, Óbuda, 1933. május 12.), leghíresebb karaktere Szindbád, az Ezeregyéjszaka mesehőse.

 

Madách Imre

Magyar költő, író, ügyvéd, politikus (Alsósztregova, 1823. január 20. – Alsósztregova, 1864. október 5.), a Kisfaludy Társaság rendes és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A magyar irodalom és drámaköltészet kiemelkedő alakja. Fő műve: Az ember tragédiája. Arany János segített Madáchnak Az ember tragédiája végső változatának elkészítésében.

 

Guy de Maupassant

Francia író (Tourville-sur-Arques, 1850 . augusztus 5. – Passy, 1893 . július 6. ). A realista és naturalista stílusirányzat képviselője. A modern novella egyik atyjaként, a tömör és a lényegre törő stílus mestereként tartják számon. Az Egy asszony élete és A szépfiú című regények alkotója.

 

Mikszáth Kálmán

Magyar író (Szklabonya , 1847 . január 16. – Budapest , Józsefváros , 1910 . május 28.), újságíró, szerkesztő, Országgyűlési Képviselő , a Magyar Tudományos Akadémia levelező Tagja , a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora, a Tót atyafiak és A jó palócok szerzője.

 

 

Móricz Zsigmond

Magyar író, újságíró, szerkesztő (Tiszacsécse, 1879. július 2. – Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.) , a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja. A Légy jó mindhalálig és az Árvácska című regények szerzője. A Kelet Népe című folyóirat szerkesztője (1939-42)?

 

 

Petőfi Sándor

Magyar költő, forradalmár (született Petrovics Sándor, Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza körül, 1849. július 31.), nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja. Egyetlen gyermeke a fiatalon elhunyt Petőfi Zoltán volt.

 

 

Reviczky Gyula

Magyar költő, író, a magyar szimbolizmus, a modern irodalom korai előfutára. Július Balek néven született (Vitkóc, 1855. április 9. – Budapest, 1889. július 11.) Fontosabb művei: Apai örökség, Pán halála.

 

Rainer Maria Rilke

Osztrák impresszionista költő (Prága, 1875. december 4. – Montreux, Valmont 1926. december 29.), a 20. század legnevesebb, német nyelven író költői közé tartozik. Legismertebb művei a Duinói elégiák, az Archaikus Apolló-torzó.

 

 

 

Lev Nyikolajevics Tolsztoj

Orosz író, filozófus (Jasznaja Poljana, 1828. szeptember 9. – Asztapovo, 1910. november 20.), a realista orosz próza mestere. Ő vezette be a békés ellenállás elvét, amely később Gandhit is megihlette. A Háború és béke és az Anna Karenina című regények írója.

 

Tompa Mihály

Magyar költő (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.), a népi-nemzeti irodalmi irányzat egyik legjelentősebb képviselője, a magyar hazafias allegóriaköltészet kifejlesztője. Református lelkész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1858). Fontosabb művei: A gólyához (1850), A madár fiaihoz (1852).

 

 

Tömörkény István

Magyar író, újságíró, néprajzkutató, régész, múzeum- és könyvtárigazgató. Steingassner István néven született (Cegléd, 1866. december 21. – Szeged, 1917. április 24.) Fontosabb művei: Az alföldi rablóvilág történetei; Különféle magyarok meg egyéb népek;Rózsa Sándor nálunk.

 

Paul Verlaine

Francia parnasszista és szimbolista költő (Metz, 1844. március 30. – Párizs, 1896. január 8.). Központi témája az eszményi szép volt, amelyet szenvtelen hangnemben és precíz stílusban próbált meg elérni. A Holdfény, a Költészettan és az Őszi chanson költője.

 

Voltaire

Eredeti nevén François-Marie Arouet (Párizs, 1694. november 21. – Párizs, 1778. május 30.) a francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakja; író, költő és filozófus. Éles eszéről, filozófiai témájú írásairól és a polgári szabadságjogok védelméről vált világszerte ismertté. Legismertebb műve a Candide. (Forrás: Wikipédia)

 

 

Émile Zola

Francia regényíró és művészeti kritikus (Párizs, 1840. április 2. – Párizs, 1902. szeptember 29.). A világirodalom jelentős alkotója, a naturalista irányzat megteremtője volt. A Nana, a Hölgyek öröme és A pénz című regények szerzője.

Vissza a Tartalomjegyzékhez!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .