Sport mikrolexikon

 

Tartalom:

Küzdősportok, harcművészetek

Csapatsportok

Sport mikroszótár

 

Küzdősportok, harcművészetek

Aikidó

Az aikidó tradicionális alapokra épülő modern, japán harcművészet. Alapítója Uesiba Morihei, ismertebb nevén O-szenszej, azaz „Nagymester”, „Nagy tanító”.

Az aikidó gyakorlati technikái a kifinomult mozgáson, az ellenfél erejének érzékelésén és elvezetésén, valamint annak szétszórásán vagy az ellenfélre való visszafordításán alapulnak. Az Alapító (Uesiba Morihei) megfogalmazása szerint az aikidó egy olyan Út, amellyel le tudjuk győzni a konfliktusokat magunkban, és amellyel békét teremthetünk a világegyetemben. Ennek megfelelően az aikidó gyakorlása során nem létezik ellenfél vagy ellenség, hanem partner van, akit vezetnünk és irányítanunk kell. A gyakorlónak tehát nem a pusztításra, hanem minden esetben az építő jellegű konfliktuskezelésre kell törekednie.

Forrás: Wikipédia

 

Capoeira

A capoeira (ejtsd: kapuejra) egy brazil tánc és harcművészeti kultúra, ami sajátos akrobatikus mozgás és zene. A 16. századtól a 19. századig a főként Közép-Nyugat-Afrikából Brazíliába hurcolt rabszolgák alakították ki.

Forrás: Wikipédia

 

Dzsúdo

A cselgáncs vagy dzsúdó a 19. század végén kialakult japán küzdősport. Jellemzői a test-test elleni harc, az ellenfél földre dobása, gáncsolása, földön való leszorítása, karjának feszítése, illetve az ellenfél fojtó fogással való ártalmatlanná tétele.

 

Dan

Az 1–10. dan a harcművészetben való jártasság (emelkedő) szintjét fejezi ki. A dan kandzsija (段) azt jelenti, hogy „sziklába vájt lépcső”, ami arra utal, hogy (a legfölső kivételével, amit manapság már nem adományoznak) minden egyes szint fölött újabb, erőfeszítéssel elérendő szint áll. A közhiedelemmel ellentétben nem minden dan-fokozat mesterfokozat. A sodan (1. dan)  jelentése: kezdő fokozat, és a haladó, komoly tanulmányok elkezdését fejezi ki. A dan-fokozatok között megtalálhatóak kezdetben a sima, fekete övek, majd a fehér-piros csíkozott öv és végül a piros öv, mely a legjártasabb dzsúdósok övszíne.

Pontozás

Kinsa (1 pont): legkisebb értékű akció, nem kerül fel az eredményjelző táblára

Nevazaban:  1–14 másodpercig tartó leszorítás

Koka (3 pont) (megszűnt)

Júkó (5 pont): legkisebb értékű akció, amely felkerül az eredményjelző táblára; majdnem vazaari (megszűnt)

Nevazaban: 10–14 másodpercig tartó leszorítás (megszűnt)

Vaza Ari (7 pont): majdnem ippon (2 vazaari már győzelem)

Nevazaban: 15–19 másodpercig tartó leszorítás

Ippon (10 pont) teljes értékű győzelem

Nevazaban: 20 másodpercig tartó leszorítás

A segédpontok nem adódnak össze, de a két vaza Ari Ipponos győzelemmel ér fel.

A kinsa (1 pont) és koka (3 pont) már nem használatos versenyeken

 

Büntetések

Első sidó, iránymutatás) → csak megintés (régen is „sido”)

Második sidó → júkó (régen „csui”)

Harmadik sidó → vazaari (régen „keikoku”)

Negyedik sidó – hanszoku make → ippon (régen is „hanszoku make”)

Leléptetés (kejkoku, figyelmeztetés) (ippon győzelemmel ér fel)

 

Új szabályzat (2013-tól) általi büntetések:

Első, második, harmadik sidó: nincs büntetés (megintés)

Negyedik büntetés: kizárás az adott versenyből (eltiltás)

 

Új szabályzat (2017-től) általi büntetések:

Első, második sidó: nincs büntetés (megintés)

Harmadik sidó: kizárás az adott versenyből (eltiltás)

Forrás: Wikipédia

 

Kempó

Kutedo Kempo Karate Ryu. Kempo (vagy kenpo), ökölharc, bokszrendszer. Dél-Kínából kerül Okinawára (Japán legdélebbi prefektúrája), (kínai boksz) és a ma karateként ismert harcművészet egyik alapja. Az ütéseken, védéseken és rúgásokon kívül dobásokat és földtechnikát is tartalmaz. A küzdőtávolság függvényében használ : rúgást, ütést, dobást, földharcot.

A stílus megalapítója Kei Omashi Shihan, akinek harcművészetét követői, tanítványai fejlesztették tovább. Fegyveres és pusztakezes harci iskola.

Forrás: Wikipédia

 

Kendó

A kendó (剣道), vagyis a kard útja a vívás japán harcművészete. A kendó a kendzsucuként ismert japán kardforgatás hagyományos technikáiból fejlődött ki.

A kendó egy fizikailag és szellemileg is erőt próbáló tevékenység, mely a kemény harcművészeteket ötvözi a sportos fizikai elemekkel.

A kendót a hagyományosan megtervezett öltözetben és védőpáncélban gyakorolják (bógu), egy vagy két bambusz kardot forgatva (sinai) fegyverként. A kendó úgy is tekinthető, mint egy japán kardvívási stílus.

A kendó része a modern japán budónak, és a japán harcművészetek lényegét testesíti meg.

Forrás: Wikipédia

 

Kick-boksz

A kick-box több tradicionális harcművészet elemeit ötvöző küzdősport.

A kick-box az 1970-es évek közepe táján alakult ki, elsősorban az Egyesült Államokban és valamivel később Nyugat-Európában. Alapítói az amerikai Mike Anderson és a német Georg Brückner voltak.

Az alapítók egyik fő célja az volt, hogy az ütéseket és rúgásokat használó távol-keleti eredetű harcművészetek – a (japán eredetű) karate, a (koreai eredetű) taekwondo és a (kínai eredetű) kungfu, valamint a thaiföldi eredetű muay thai – mozgásanyagát továbbfejlesztve, azokat ötvözve a boksz technikákkal, egy önálló, deklaráltan verseny-centrikus küzdősportot hozzanak létre. A kick-box nem tagadja a tradicionális gyökereit, de önmagát nem harcművészetként, hanem egy modern küzdősportként határozza meg.

Forrás: Wikipédia

 

Kjokusin karate

A kjokusin (japánul kjokusinkai, nyugaton kyokushin) egy full kontakt, álló stílusú karateirányzat, alapítója Ójama Maszutacu (alias Cshö Jongi, 1923–1994). Ójama megreformálta a karatét, előtérbe helyezve a valós küzdelmet és a hatékonyságot. A fizikai képességek fejlesztése mellett céljául tűzte ki az emberi értékek megőrzését és az ifjúság egészséges életmódra való nevelését. A kjokusin célja a test és lélek harmóniájának az elérése.

A kjokusinkai szó jelentése: találkozás a végső igazsággal.

Forrás: Wikipédia

 

Krav maga

A krav maga (héberül: „közelharc”) egy gyakorlati tapasztalatokra épített taktikai és önvédelmi rendszer. A budapesti születésű Lichtenfeld Imre (héberül: Imi Sde-Or), a krav maga létrehozója. Célja egy olyan univerzális rendszer létrehozása volt a fegyveres erők számára, amely kortól, nemtől és testalkattól függetlenül rövid idő alatt bárki által elsajátítható.

A krav maga elsődleges célja, hogy felkészítse az embert az erőszakos helyzetek felismerésére és azok nagyon gyors, megfelelő kezelésére. A krav maga a több ellenfél elleni küzdelemre, késes, botos, lő- és más fegyveres támadások elleni védekezésre, valamint a pusztakezes harcra készíti fel a tanulókat.

Nincsenek benne a tradicionális stílusokra jellemző, szigorúan kötött mozgásformák és formagyakorlatok. A tanulónak nem egy hierarchikus rendszerben kell egyre magasabb fokozatot elérni, hanem egy gondolkodásra serkentő fizikai és mentális tréningen vesz részt, ahol ő van a középpontban, ahol minden róla szól.

Forrás: Wikipédia

 

Kungfu

A kínai harcművészet, más néven vusu, vagy népszerű elnevezéssel kungfu olyan harcművészeti stílusok összefoglaló megnevezése, melyek Kínában alakultak ki. Ezeket a stílusokat általában a közös jellemzőik alapján különféle kategóriákba sorolják. A közös jellemzők lehetnek például a különféle állatok mozgását imitáló fizikai gyakorlatok vagy kínai filozófiai irányzatok, vallások és legendák által inspirált edzésmódok.

A kínai harcművészetek eredetét az önvédelemre, a vadászat különféle ősi módszereire és az ókori Kína katonai kiképzési módszereire szokás visszavezetni. Mind a fegyveres, mind a pusztakezes harc fontos szerepet játszott az ókori kínai katonák kiképzésében.

Az 1950-es években a Kínai Népköztársaság létrehozta a versenyvusut, ami a kínai harcművészetek kifejezetten versenyzésre kialakított, pontozható formagyakorlatokból álló sportverziója.

Forrás: Wikipédia

 

Sótókan

A sótókan karate a japán szabadkezes harcművészetek egyike. A XIX–XX. század fordulóján alakult ki Okinava szigetén, alapítójának Funakosi Gicsint tekintjük. A „sótókan” elnevezés két szóból áll. A „sótó” jelentése „a fenyves zúgása”, a „kan” jelentése „épület, hely”. A „sótókan” tehát az a hely, ahol a fenyves zúgása hallható

A sótókan karate egy hagyományos okinavai küzdősport. Alapvetően nagy küzdőtávolságot használ, gyakorlói elsöprő erejű támadásokat, illetve védésből azonnali visszatámadást gyakorolnak. Egyetlen megsemmisítő akcióban hisznek, nem az ellenfél „ledarálásában”.

Forrás: Wikipédia

 

Szambó

A szambó orosz eredetű katonai birkózás, mely az úgynevezett “submission” (“alávetéses”, leszorításos vagy feladásra kényszerítő) birkózások közé tartozik. Eredetileg támadó-önvédelmi célú pusztakezes harci technika, a cselgáncs és a szabadfogású birkózás ötvözete. Ma már amatőr szabályzattal sportként is művelik.

Forrás: Wikipédia

 

Szumó

A szumó japán eredetű küzdősport. Kevés közös vonása van a hagyományos birkózással, eredete és a használt technikák alapján talán a cselgáncshoz és az aikidóhoz áll legközelebb. A küzdelmek során két rikisi csap össze egy kör alakú küzdőtéren (dohjó). A japánok harcművészetnek és nemzeti sportjuknak tekintik, és úgy tartják, hogy a szamurájok hagyományai a szumóban élnek tovább.

Harcművészetekben szokatlan módon a versenyzőknek minden versenyen meg kell küzdeniük elért rangjukért, és egy negatív eredménnyel (make-kosival) záródó torna a kivívott pozíció elvesztését vonja maga után. Az automatikus visszasorolás csak a két legmagasabb rang, az ózeki és a jokozuna esetén nem történik meg.

Forrás: Wikipédia

 

Taekwondo

A taekwondo egy koreai eredetű harcművészet. A szó jelentése: a lábbal és kézzel küzdés művészete.

A japán karatéhoz való hasonlósága szembetűnő abban, hogy szintén ütéseken, rúgásokon, hárításokon alapul. Ezen kívül az öltözete, a harci technikái, valamint a fokozatrendszere is nagyban hasonló a karatéhoz.

Cshö Honghi nagymester, az 1940-es és 50-es években, 24 formagyakorlatra (tull) alapozva fejlesztette ki a Taekwondót, majd hivatalosan 1955-ben alapította meg a stílust.

Forrás: Wikipédia

Vissza a tartalomjegyzékhez!

Csapatsportok

Jégkorong

A jégkorong (köznyelvben: jéghoki, hoki) két csapat által, jégpályán, ütővel és koronggal játszott csapatjáték. A jégkorong a következő országokban a legnépszerűbb: Kanada, USA, Svédország, Finnország, Csehország, Szlovákia, Oroszország. Bár a felsorolt országok mindegyikében működik professzionális liga, az Észak-Amerikai Profi Jégkorongliga, ismertebb nevén NHL jelenti a sportág csúcsát.

Évszázados múltú az északi országokban a jéglabda vagy bandy néven ismert csapatjáték, ennek szabályai már a 18. században kialakultak, ezt a játékot vették át az európai országok is. A kanadai hoki keletkezése az 1800-as évek közepére tehető, állítólag a William erőd parancsnoka elrendelte az unatkozó katonáknak az udvar takarítását. A sepregető katonák egy fadarabka terelgetésével találták ki az új játékot. Az 1850-es évektől már gumikoronggal játszották és a montreali McGill egyetem két diákja, W. F. Robertson és R. F. Smith kidolgozta a játék kezdeti szabályait. Az új játék Kanadából az Egyesült Államokba majd Angliába is eljutott, és kiszorította a bandyt.

A Nemzetközi Jégkorongszövetséget (IIHF) 1908-ban alapították Európában, Anglia, Belgium, Csehország, Franciaország és Svájc képviselői, jelenleg 64 tagországa van. Európa bajnokságot 1910 óta, világbajnokságot 1930 óta rendeznek jégkorongban, először 1920-ban kapott helyet az olimpián.

A jégkorongcsapatok általában 20 mezőnyjátékosból és 2 kapusból állnak, ebből 1 kapus és 5 mezőnyjátékos lehet egyszerre a jégen. Mivel a jégkorong egy nagyon gyors és intenzív játék, az 5 játékosból álló úgynevezett sorok általában 45 másodpercenként váltják egymást a jégen. A játék célja, hogy a korongot az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg többször, mint az ellenfél. A játékosok egy ütő segítségével irányítják a korongot a jégen. A test bármely részével lehet a korongot kezelni, irányítani tilos. Érvényes gólt csak az ütővel lehet szerezni, valamint akkor, ha a korong bármely testrészről a kapuba pattan. A szándékos rúgó vagy dobó mozdulat nem érvényes.

Forrás: Wikipédia

 

Labdarúgás

A labdarúgás (angol eredetű szóval football, magyaros átírásban futball, a köznyelvben gyakran foci) labdajáték, amelyet a pályán két, egyenként 11 labdarúgóból álló csapat játszik egymás ellen. Ha a mérkőzés folyamán valamelyik csapatban a játékosok száma véglegesen 7 (hét) fő alá csökken, a mérkőzést a játékvezető köteles beszüntetni. A játék célja, hogy a rendelkezésre álló idő alatt a labdát az ellenfél kapujába juttassák, lehetőleg minél többször, és így minél több gólt szerezzenek. A Nemzetközi Futballszövetségi Testület (International Football Association Board IFAB), a játék szabályalkotó szervezete. 1886-ban ez a szervezet fektette le a futball szabályait.

Forrás: Wikipédia, MLSZ

 

Röplabda

A röplabda csapatsport, amelyet két, egymástól egy magas hálóval elválasztott csapat játszik egy labdával, amit főleg kézzel és karral (ritkábban más testrészekkel) érintve tartanak mozgásban a pálya légterében. Mindkét csapat háromszor érintheti meg a labdát (ebből a szempontból a sáncérintés nem számít), mielőtt továbbítja azt a másik térfélre. Pontot a következő helyzetek érnek: ha a labda földet ér az ellenfél térfelén, ha valamelyik csapat a vonalon kívülre üti a labdát, ha az ellenfél hibázik (büntetésben részesül), vagy ha a labda fennakad a hálón.

1895. február 9-én a massachusettsi Holyoke városában egy testnevelési igazgató, William G. Morgan megalkotott egy új szabadidős játékot mintonette néven, felhasználva a tenisz és a kézilabda egyes elemeit is. A Mintonette végül röplabda néven terjedt el, beltéri és szabadtéri változatban egyaránt. 1947-ben alakult meg a Fédération Internationale de Volleyball (FIVB), a röplabdajátékokat szervező nemzetközi szövetség. 1949-ben bonyolították le az első férfi, majd 1952-ben az első női bajnokságot. 1964-ben bekerült az olimpiai játékok sportágai közé, aminek azóta is részét képezi.

A pálya mérete 9×18 méter. A pályát két részre osztja egy 9,5×1 méter méretű háló, amelynek a teteje férfiaknál 2,43, nőknél 2,24 méter magasan van). A pályán a hálóval párhuzamosan, attól 3 méterre mindkét térfélen van egy vonal, a támadóvonal (hármas vonal). Egy csapat hat kezdő játékosból, öt cserejátékosból és egy liberóból áll. Utóbbi – a nyitás kivételével – tetszés szerinti posztra cserélhető, de alapjában védekező specialista. Érmefeldobással választják ki, hogy melyik csapat kezd. Az adogató csapat játékosa a levegőbe dobja a labdát, és megpróbálja úgy megütni, hogy az ellenfél területén landoljon. A labda birtokában levő csapat a támadó fél. Így folytatódik a játék, amíg a labda le nem esik, el nem akad a hálóban, valaki nem hibázik vagy szabálytalankodik. A mérkőzés három nyert játszmáig tart. Egy játszma megnyeréséhez – legalább két pont különbséggel – 25 pontot kell szerezni. Ha a két pont különbség eddig nem alakul ki, akkor tovább folytatják. Amennyiben döntő, azaz ötödik játszmára is sor kerül, ott 15 pont is elég a győzelemhez.

Forrás: Wikipédia

Vissza a tartalomjegyzékhez!

Sport mikroszótár

Vitathatatlan (Undisputed)

Ez a jelző illeti meg azt a profi ökölvívó világbajnokot aki súlycsopoprtjában egy időben mind a négy nagy boksz világszervezet (WBA , WBC , IBF és a WBO) övét birtokolja.

 

Vissza a tartalomjegyzékhez!

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .