Bródy Sándor: A tanítónő

Sírpiknik

Bródy Sándor A tanítónő című művének előadása

 

Veszprémi Petőfi Színház
2021. június 5.

Végre újra színház!

A tanítónőA hosszú színházi kényszerszünet után szombat este jó érzés volt belépni az ismerős falak közé, még ha a megszokott élet még nem is állt teljesen helyre. Maszk a ritkított nézőtéren ülő közönségen, maszk a gyermekszereplőkön, mégis néhány perc után minden kényelmetlenség feledésbe merült, miután elkezdődött az előadás.

 

A történet szerint egy fiatal, kezdő tanítónő érkezik Pestről a kis vidéki településre, ahol elnyerte az egyik tanítói állást. Szívesen fogadják, és ez tart mindaddig, amíg ellent nem mer mondani a falu elitjét képviselő káplánnak és a szolgabírónak. Abban a közegben a nőnek, a „valláserkölcsi alapon” álló fiatal nőnek nem illik önállónak lenni, ezért a férfiak mind felajánlják pártfogásukat, hogy megvédjék őt a kísértésektől és a „sűrűvérű, túltáplált, élvezetvágyó férfiaktól”, akik éppen ők maguk! Flóra, a tanítónő átlát rajtuk, sorra elutasítja őket, és ezzel magára zúdítja a helyi hatalmasságok ellenszenvét. Súlyosbítja helyzetét, hogy a helyi parasztmilliomos fia is kiveti rá a hálóját. István úr tetszik ugyan a lánynak, de az kiadja az útját a túl magabiztos fiatalembernek. De az elutasításhoz nem szokott világfi nem adja fel…

Falusi életkép – durva ecsettel

A XX. század első évtizedében botrányosnak minősített színdarab mai színpadra állítása a jelenben sem ígér habkönnyű szórakozást.

Bródy éles társadalomkritikája elgondolkodtathat bennünket: A mai magyar vidék közéletében találunk-e még olyan újgazdagot, aki jogosítottnak érzi magát az iskolaszék vagy ahhoz hasonló testület elnöklésére a vagyona jogán?

Hirdeti-e magát az egyház képviselője alanyi jogon az egyetlen lehetséges igazság letéteményesének?

Van-e az államnak, a bármilyen szintű kormányzatnak olyan tisztviselője, akinek a mondanivalója kimerül a hazafias frázisok puffogtatásában és a népünkre leselkedő szörnyű veszélyek ecsetelésében?

A „társadalom” véleménye befolyásolható-e egy kis potya disznótoros vacsorával és némi borocskával?

Ha a válaszunk nem, akkor Bródy Sándor évszázados írása idejétmúltnak mondható. De személyes véleményem szerint a darab épp annyira aktuális, mint megírásának idején. Tisztelet a veszprémi Petőfi Színház társulatának, hogy bemutatta azt.

Olyan, manapság nem „divatos” mondatok hangzanak el a darabban, mint: „Én – bár a szót nem szeretem, nem szép, kemény, idegen – szocialista vagyok. Csakhogy érzelmi alapon. Ahogy csináltam magamnak imádságot, úgy csináltam politikai hitvallást is, külön.” Valljuk be, a XX. század ezeket a szavakat kifacsarta, elhasználta, már nem azt jelentik, mint Bródy idejében. Ahogy „a fajmagyar szupremáciájának” is más optikája van, mint száz éve. Ennek ellenére az örök emberi értékek és gyengeségek, a jó és a gonosz szakadatlan küzdelme az évszázados történetben is úgy mutatkoznak meg előttünk, hogy érvényes minden érv a humánum, a becsület, az erkölcsi tisztaság mellett.

Könnyek a színpadon és a nézőtéren

A tehetséges, fiatal színészgárda (Bori Réka, Szalay Bence, Bajor Lili, Pásztor Márk) viszi a hátán az előadást. A mellékszereplők közül ki kell emelnem a postás karakterét remekül alakító Kulcsár-Székely Attilát, aki felidézte bennem kisgyerekkorom postás (talán Andris?) bácsiját. Keresztes Gábor a lovászinas és a cigányprímás kettős szerepében komikus-groteszk színfoltja volt az estének. Cservenák Vilmos káplánja és Szeles József szolgabírója borzongatóan hiteles volt.

Laikusként nem mernék szakmai mélységekbe lemerülni, de itt meg kell jegyeznem, hogy az előadás javára vált Oberfrank Pál visszafogott, az eredeti szövegkönyvet követő, „konzervatív” rendezése.

„Véletlenül” tudom, hogy a nagyszerű, sokra hivatott Bori Réka színpadi könnyei és szavai

„Az álmom, szeretnék egy borzasztó nagy iskolát, minden parasztgyerek, aki csak van a környéken, hogy abba járjon.”

a nézőtéren valódi könnyeket csaltak egy igazi tanító néni szemeibe. Köszönet érte!

Előadás után a szerethető öreg Főúr (Nyirkó István) megható búcsúszavai kísértek haza bennünket: „Menj kis szolgálóm, és vezesd a világtalanokat!”

 

Szereplők:

Tanítónő – Bori Réka
öreg Nagy István – Kőrösi Csaba
ifj. Nagy István – Szalay Bence
Nagyasszony – Varga Szilvia
Tanító – Pásztor Márk
Kántor – Tóth Géza
Kántorkisasszony – Bajor Lili
Főúr – Nyirkó István
Káplán – Cservenák Vilmos
Járásorvos – Gaál Attila Csaba
Törvénybíró – Keller Márton
Bérlő, Postás – Kulcsár-Székely Attila
Lovászinas, Cigányprímás – Keresztes Gábor
Hray Ida – Horváth Csenge
Iskoláslányok – Fischer-Kovács Iza, Varga Laura, Baukó Csenge, Némeh Boglárka

Rendező – Oberfrank Pál

A tanítónő - jegy

Vissza a Színházi karcolatokhoz

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

2 hozzászólás “Bródy Sándor: A tanítónő”